Valószínűleg a legtöbbünkkel megtörtént már az a hiba, hogy rossz személynek küldtünk pénzt. De hogyan kezeled a helyzetet, ha te a fogadó oldalon állsz, és az a személy, aki véletlenül pénzt küldött neked, tartozik? Amit én tettem, az miatt engem gonosztevőnek bélyegeztek.
Nem kis dilemmában találtam magam, és sajnos tudom, hogy a pénzről nehéz beszélgetni. De néha a kényelmetlenséget ürügyként lehet használni arra, hogy ne vonjuk felelősségre az embereket. Az én helyzetemben már majdnem lemondtam arról a pénzről, amivel a volt férjem tartozott nekem, amíg váratlanul utat nem talált hozzám.
Ápolóként dolgozom, így a munkaidőm nagyon szélsőséges lehet, különösen attól függ, hogy hány műszakban dolgozom. Ezen a bizonyos napon dupla műszakot dolgoztam, és alig vártam, hogy ágyba bújjak és elaludjak.
Négy gyermekem is a nagyszüleikkel volt, így az volt a tervem, hogy a nap felét átalszom. De amíg én mélyen aludtam, a volt férjem tévedésből két alkalommal is átutalt 8700 és 9275 dollárt. Az értesítés szerint a pénz 07:40 körül jelent meg, de én nem vettem észre, mert éppen akkor értem haza a hosszú műszakomból.
Ahogy elnézem, fél kilenc körül jött rá a tévedésére, de addigra én már mélyen aludtam. Délután 4:00-kor ébredtem, és több száz nem fogadott hívás és körülbelül 150 sms fogadott, amelyekben könyörgött, hogy küldjem vissza a pénzt.
A kétségbeesett üzeneteknek nem volt értelme, mert csak most ébredtem fel, és még a nevemet sem tudtam. Az első reakcióm az volt, hogy visszaküldöm a pénzt, de ébredés közben észhez tértem, és eszembe jutott, hogy a volt férjem tartozik nekem.
A pénzzel kapcsolatos dilemma hátteréhez tartozik, hogy a volt férjemmel hét éve elváltunk. Ő az apja mind a négy gyermekemnek, de négy évvel ezelőtt némi pénzügyi hátrányba került, amikor elvesztette a munkáját és késett a lakbérrel.
Amikor a pénzt kérte, kitalált egy fizetési tervet, de azt soha nem tartotta be. Még mindig megvannak azok az SMS-ek, amelyek a jogi nyomravezetőként szolgálnak majd. Ez a pénz elkülönül a gyermektartásdíj-fizetéseitől, azokat a bíróság kezeli, és szeretném, ha nem keverednének össze ezzel a tranzakcióval, mert ez csak kettőnk dolga.
De miután annyi éven át ígérgette, hogy visszafizeti, de nem tette meg, miközben a legjobb életét élte a barátnőjével, a véletlen pénzátutalásban lehetőséget láttam arra, hogy visszafizessem magamnak.
Megtartottam a pénzt, amivel tartozott nekem, a többit visszaküldtem, de azóta sértő szöveges üzenetekkel bombáz. A fő frusztráció az, hogy azt remélte, hogy a pénzből eljegyzési gyűrűt tud venni a barátnőjének. Úgy tervezte, hogy a következő hétvégén megkéri a barátnőjét, így az, hogy elvettem a pénzt, amivel tartozott, tönkretette a meglepetést.
Természetesen ez a történetükben engem festett le gonosztevőnek, mert a barátnőm már annyira rosszat mondott rólam, hogy az már a zaklatás határát súrolta, ami miatt leállítottam a közösségi média jelenlétemet. Ez az esemény kihatott a volt férjem szüleivel való szívélyes kapcsolatomra is.
Azok után a támadások után, amelyeket az exemtől kaptam, aki folyamatosan azt mondta, hogy milyen önző és egocentrikus vagyok, és hogy nem törődöm a boldogságával, elgondolkodtam azon, hogy vajon tévedtem-e. Még odáig is elment, hogy azt mondta, féltékeny vagyok, amiért az ő kapcsolata fejlődik, és hogy még mindig neheztelek a válásunk miatt.
Ez nem igaz. Majdnem egy évtizede külön élünk, és az életem azóta jelentősen megváltozott. Nagyon sokat teszek azért, hogy a gyerekeim biztonságban legyenek, és hogy boldogok legyenek. A volt férjemmel az a problémám, hogy soha nem gondolt arra, hogy visszafizesse nekem a tartozását, amikor megpróbáltam támogatni őt a szükség idején.
Szóval önzőnek és féltékenynek nevezni engem olyan, mint egy pofon az arcomba. Azt a benyomást kelti bennem, hogy nem ismeri el azt a támogatást, amit tőlem kapott. Azt is teljes mértékben megértem, hogy szülőként bármilyen anyagi akadályokba ütközünk, az kihat a gyerekeinkre, így az, hogy kölcsönadtam azt a pénzt, az egészséges társszülői dinamika fenntartása érdekében történt.
Ennek ellenére úgy döntöttem, hogy megosztom a történetet egy kollégámmal, hogy megértsem, hogyan néz ki a helyzet valaki más szemszögéből. Miközben elmeséltem a történetet, egy másik munkatársam meghallotta, és az volt a véleménye, hogy rosszul tettem, amiért elvettem a nekem járó pénzt.
Tisztában vagyok azzal, hogy a jogi helyzet, és hogy kötelezettséget vállalt a visszafizetésre, elegendő bizonyítékot szolgáltattak volna ahhoz, hogy bepereljem. De őszintén szólva, ez az egész eljárás többe került volna nekem, mint amennyivel valójában tartozott.
A gyermektartásdíjjal foglalkozó cég is tisztában van a sok elmaradt befizetéssel, és ezt kezelik. Szerintem ez már odáig fajult, hogy a bérét is bevonják. Még ha az exem perre vitte volna ezt az ügyet, szerintem akkor is nyertem volna, mert úgy gondolom, helyesen cselekedtem, amikor csak azt a pénzt vettem el, amivel tartozott nekem.
De most, az exem reakciója és a kollégáim után elgondolkodom azon, hogy nem volt-e hiba elfogadnom a pénzt, és nyitott vagyok arra, hogy megtudjam, ki mit gondol, és hogy lett volna-e jobb módja a helyzet kezelésének.
Az Amomama angol nyelvű cikkét magyarra fordította: tortenesek.hu
